mick nyilatkozata		2004.09.17. 21:12
A soktagú zenekar 7-es sorszámot viselő gitárosát, Mick Thompsont kaptuk kölcsön egy rövid, ámde annál velősebb interjú kedvéért. Mick az átlag Slipknot tagsággal ellentétben magas, sztárallűrtől mentes, egy light kóla és egy buborékmentes ásványvíz kíséretében ült le asztalunkhoz, mondjuk a benti erős félhomály ellenére napszemüvegét nem volt hajlandó levenni, de sebaj. Kellemes társalgás vette kezdetét... Először is, hogy érzed magad? Kissé fáradtnak tűnsz. Talán, de legalább ideges nem vagyok. Sosem idegeskedsz koncertek előtt? Mi van, ha nem működik a cucc, nem szól a motyó…? Az nem történhet meg. A cuccom mindig jó. A taktikám egyébként az, hogy mindig van kéznél egy előre beállított B-cucc, ami sokszor jól jön, mert persze előfordult már, hogy lemaradt a normál cuccom a kamionról vagy épp eltekergették. Szóval… ez a titka a dolognak. Így aztán nem ezzel kell törődnöm, ha megérkezem egy koncert helyszínére, csinálhatok bármi más egyebet, a cucc beállítása viszonylag gyorsan és simán megy a koncert előtt. Fura, hogy például egy Boss GT-3 effektet is használsz, ami nem egy új darab. GX-700-ast használok már, a GT-3-at már nem cipelem. Ja, értem… Az egyik rajongói weboldalatokat nézegettem, mivel a saját oldalatokat egy ideje karbantartják, és innen az infó. Ó, sose bízz egy rajongói oldalban… Ha néha belenézek valamelyikbe, az infók legnagyobb része lószart sem ér. Például sosem használtam Ibanez erősítőt, ez is valami nagy marhaság, amit a minap olvastam. Meg hogy egy tonna Mesa Boogie-m van, hát nagy szart! Van egy Strategy 400 Powerampom, ennyi. Na de a jól tájékozott rajongói oldalak szerint a sorozatgyilkosokat és a macskákat azért csak imádod, nem? Ó, jesszusom… (nevetés) Pedig jobb, ha tudod, hogy mindenfelé ezt írják rólad. Hát, végülis macskám van, nagy dolog… Ez valahogy onnan jött, amikor a legelső kis interjúinkat csináltuk. Mondtunk mindenféle marhaságot, erre bekerült a Kerrang magazinba, azóta minden fanpage csak ebből él. Valahogy próbálnak ez alapján kialakítani mindegyikünkről valamilyen összefoglaló képet. Valami ilyesmi kérdés lehetett, hogy van-e macskám, erre mondom, hogy tíz éve. Erre megkérdezi, hogy nem érzem-e néha, hogy ki kéne nyírni. Baszd meg, dehogy! Aztán mindenféle arc elolvasta, leírta az ő verzióját, és látod, szerintük ez az igazság. Te semmiképp se csináld ezt! (nevet) Meg lehet azért a rajongókat is érteni, mindent meg akarnak tudni rólatok, hogy azt higgyék, valami titkot tudnak meg, vagy hogy ezzel közelebb kerülnek hozzátok. Egyébként – ha nem őrült macskagyilkos – akkor milyen vagy valójában, mit csinálsz például, ha egy turné véget ér? Alszom! (nevet) Baromi sokat alszom. Aztán meg persze van sok minden. Van sok autóm, most épp nyolc, imádom őket buzerálni. Meg aztán csomó minden más. Néha elmegyek horgászni is. Persze nem vagyok mániákus horgász, valamelyik hülye rajongói oldal ezt is megírta már. Amikor anno megkérdezte valaki ezt a horgász dolgot, mondtam, hogy pár évente egyszer-egyszer elmegyek pár napra, igen. Ezek után leírta, hogy a horgászat a mániám… Na szóval, a turnékon meg hiába csak egy-két órát vagy naponta színpadon, akkor is olyan ez mint valami munka, sok kötöttséggel. Nem otthon vagy, nem te tervezed a szabadidődet. Megérkezel valami szállodába, bejelentkezel, eldőlsz, aztán koncert, aztán már jelentkezel is ki és mész tovább, és ez így megy nap mint nap. Így hát otthon szeretem azokat az időszakokat amikor napokig nem történik semmi, napokig el se hagyom a házat, néha napokig nem zuhanyzom, csak úgy vagyok. Ez az igazi élet, ezért jó hazamenni néha. Az új lemezzel kapcsolatban örömmel fedeztem fel, hogy több szólómunka is felkerült rá gitárilag. Ez előre tervezett lépés volt? Nem, csak úgy jött. Ki írja a zenét egyébként? És hogy működik nálatok a zeneírás? Mi mind benne vagyunk. Nótánként változik, ki mennyit tesz bele, de nincs olyan dalunk amit kifejezetten egyvalaki írna. Jim, Paul és Joey és én írjuk talán a legtöbb dolgot. Aztán van, amikor a perkások is beleszínezgetnek, de volt olyan is, amikor egy perkás ötletre építettünk egy dalt, például a The Blister Exists esetében. Aztán ezekre az alapokra jönnek a színezések, meg a DJ-szirszar. Tudod, elértünk oda, hogy már nem igazán érdekel, ki mit szól majd, minek kell megfelelnünk, csak jól akarjuk érezni magunkat, ennyi. Mondjuk mindig is ilyenek voltunk, de most még ilyenebbek vagyunk. És persze keressük a munka-periódusok között a pihenőidőt, amikor magunkra találhatunk, feltöltődhetünk. A rajongói véleményeket mennyire olvasod, mennyire érdekel a véleményük? Nem túlzottan, mert most már ez is az interneten van, ahol mindenkinek negyven centis farka van, mint tudjuk. (nevet) Szóval, az interneten mindenkinek baromi nagy hangja van, jól megmondja… Oké, mindenkinek megvan a saját véleménye, de valahogy az interneten minden vélemény tízszer negatívabb. Pedig ha ugyanazzal az arccal személyesen találkoznál, egy rossz szót se szólna. Bezzeg a neten, csak dől belőle a bla-bla-bla-bla. Nem is igazán olvasom már az ilyesmit, és nem is túlzottan érdekel. A lemez már vagy két hete kint van, és tudom, hogy sokaknak tetszik, mindamellett biztos vagyok abban is, hogy már elindult a szarkeverés is. Megbaszhatják. Érted, én magamnak csinálok zenét, olyat, ami nekem tetszik, és tök jó, ha sokan mások is szeretik, de soha nem fogunk úgy lemezt írni, hogy végig azon agyalunk, mit szeretne hallani tőlünk más. Már hallottam ilyen véleményeket, hogy ez nem is olyan kemény lemez, ó szart nem! Ez rohadt kemény lemez. Van ahol nagyon kemény és van ahol nagyon hangulatos. Szóval zenei. És pont ez az amit csinálni akartunk. Szóval kemény ez, csak nem mindig toljuk az emberek képébe. Például helyenként sokkal gyorsabb blastbeatek vannak az új anyagon mint bármelyik régin. Oké, csináltunk akusztikus dalokat is, de ezek nem ilyen boldog dalocskák, nem a rádióknak szánt slágerek. Ráadásul egy csomó akusztikus ötlet zenekari zúzdának indult, csak később alakult ilyenné. Itt van például a Vermillion part 2, még az utolsó gitározós stúdió-napon is zúzda gitárokat próbáltam szülni rá, aztán, mivel tele volt a hely akusztikus gitárokkal, elkezdtem azokon próbálkozni, és éreztem, hogy így indul el igazán a zene, így lesz jó. És volt így más daloknál is, hogy elektromos verzióról alakultak át bizonyos részek akusztikussá. Szóval, ez is csak úgy alakult. Rohadtul így működünk, semmi tervezés, aminek ki kell jönnie, hagyjuk, hogy kijöjjön, ennyi. Pont ezért imádom ezt a lemezt, mert ilyen változatos! Pontosan ez az, ezért nekem is a kedvenc eddigi lemezem. Persze a régieket is nagyon szerettem mert akkoriban sokkal őrültebb voltam. És a többieknek is nagyon fel volt cseszve az agya, ami persze nekem tökéletes volt, mert imádok zúzni. Ez volt akkor. Aztán eltelt némi idő, vettünk pár nagy levegőt, és most már játszhatunk bármit ami kijön belőlünk. A lemez változatossága köszönhető annak is, hogy zeneileg kinyíltatok? Miket hallgatsz szívesen? Ó, baromi sok mindent. Persze nem direkt hatásokról van szó, sokan mások így is teszik fel ezt a kérdést, hogy “és miket hallgattál miközben felvettétek a lemezt”, de ez így hülyeség. Na igen, nem is konkrétan a lemezfelvétel idejére gondoltam. Persze, így oké is, mert a másik típusú kérdés eleve azt feltételezi, hogy valamit nagyon hallgattál közben és a lemezen azt nyúlod. De egyébként hallgatok bármit, inspirálhat mindenféle stílus. Az egyik pillanatban szólhat akár Johnny Winter (old-school blues gitáros - BZ), a következő pillanatban képes vagyok zúzda riffeket gyártani. Szóval ez valami olyasmi, hogy hallgatom, és rám tör az érzés, hogy felkapjam a gitárt és zúzzak, tehát nem zenei, inkább hangulati inspirációról van szó. Erre pedig sok minden jó, blues, rock vagy akár klasszikus zene is. Blues, jazz, tök mindegy, a jó zene az jó zene. Mielőtt elindultunk a turnéra, például sok Ben Harpert hallgattam (ez meg amolyan soul-reggae jellegű dolog – BZ). És ugyanakkor a legutolsó Deicide-ot is. És képes voltam egyik pillanatról a másikra váltogatni a kettőt. És ez számomra tök természetes, pedig szerintem a Ben Harper rajongók sose hallgatnának Deicide-ot, és fordítva. Valahogy így fogom fel az inspirációt, nem mint zene, hanem mint művészet. Hogy lehet valami ultra agresszív brutalitás után valami nagyon szépet befogadni, és fordítva. Na, valahogy ezért szeretem az új lemezünket is, ezért van ez a változatosság, ez a sokféle hangulat. Ének terén is ráadásul… Így van, hiszen Corey-nak nagyszerű hangja van. A kezdetekben pont el kellett vennünk belőle. Amikor bekerült a zenekarba még évekkel ezelőtt, mindenhol csak énekelt, mint a Stone Sourban, ahonnan tulajdonképpen elloptuk. Állandóan csak így csinált: Haaaaaa (lágy női hangon sikít), tudod, ez a segg-rock stílus. Mi megpróbáltuk mindezt kivenni belőle, hogy - bár énekelt bizonyos részeknél, mégis alapjában simán kemény legyen. Akkor ez eléggé nagy váltás is volt neki. Most pedig már úgy éreztük, használhatjuk jóval többet abban a stílusban is, amiben jól érzi magát. Van egy csomó brutál rész de énekel is csomót, és hallhatod, mennyire jó mindenben. Neki is több árnyalata van, többféle előadásmódja. Na, most egy kicsit visszatérnék rád: Gyerekként az akartál lenni ami most vagy? Ó, nem. Imádtam a zenét, imádtam gitározgatni már tíz évesen is, de soha nem gondoltam volna, hogy egy zenekar tagja leszek, hogy profiként csinálhatom mindezt. Ez egyáltalán nem tűnt számomra elérhetőnek. Ahonnan én jövök, nem nőnek ki bandák a földből. Az végülis Des Moines, ahol az ilyesmi nem is tűnt valóságosnak. Építész szerettem volna lenni, főiskolára menni, tervezni a kibaszott házakat meg épületeket. Az építészettel meddig jutottál? Csináltad is valaha? Nem, végül nem. Tanultam hét évig, de kurvára nem bírtam már ücsörögni a suliban, szóval szép lassan eldöntöttem, nem ezt fogom csinálni. Hogy mi mást csináltam volna? Nem is tudom. Biztosan találtam volna valamit amivel el lehet lógni és nem túl fájdalmas. Egyébként sokszor gondolkozom azon, hogy a gitározás néha sokkal de sokkal nehezebb más munkáknál, viszont határozottan jobb érzés mint mondjuk egy gyárban robotolni. Szóval, terveim egy idő után nem voltak, sodródtam, jön ami jön. És végülis, jól sült el a dolog. A szüleid mit szólnak hozzá, hogy egy zúzós-maszkos bandában gitározol? Ó, ők megszokták, ismernek már. Ráadásul mikor arrafelé játszunk, mindig eljönnek a koncertekre. A húgom és az öcsém is szokott jönni. Szóval nem azok az ijedős fajták. Bár persze lehet, hogy szar szerintük amit csinálok, de ez vagyok én. Húsz év múlva mi szeretnél lenni? Halott. Hohó, tényleg? Miért? Nem is tudom, valahogy így képzelem el. Fontos számomra az élet minősége. Húsz év annak tükrében, amit a színpadon csinálok… Nem tudom majd mozgatni a fejem, a nyakamat, szétcsesződik a hátam. Ahhoz a generációhoz tartozom akiknek a hülye tartás miatt eleve görbül a háta, összecsúsznak majd a csigolyáim, szóval szerintem addigra lenne egy csomó bajom, szóval éljek addig amíg jól esik és szálljak ki a dologból időben. Húsz év múlva már nem hiszem, hogy nagy áttöréseket tudnék összehozni, viszont folyamatosan kezeltetni kellene a gerincemet. Szóval, jobb lenne addigra hullának lenni. Oké, akkor az utolsó kérdés, ami nálunk hagyomány, és a leghülyébb válaszokat kapjuk mindenfelől: Mi az élet értelme? Az nincs. Abszolút semmi. Az egész valami véletlenszerű történés, amit nem irányít semmilyen magasabb erő, élsz amikor élsz, aztán meghalsz, aztán eltemetnek… Ez az élet körforgása

rövid válaszok		2004.09.17. 21:09
Rövid válaszok Na jó...akkor idézgetni fogok egy kérdés-válasz interjúból ami a rock sound nevű újságban jelent meg ezer éve: "-A gyülőletet vagy a szeretet tartod többre? Sid:Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Paul:Gyűlölök szeretni. Mick: Szeretek gyűlölni. Craig:A gyűlöletet. Shawn:Szeretek is,gyűlölök is. -Milyen témába mennél el a Jerry Springer showba? Sid:Megyek és megöllek Jerry! Joey:Srácok akik alacsonyak...de hosszúak!! Mick:Hogyan őrjíti meg Mick a lányokat? -Meleg vagy? Jim:Leakarod ****ni a ****om? Shawn: Nem valaki az a zenekarból... -Melyik zenekart utálod? Sid:Slipknot-ot!Megőrjítenek... Chris: Creed Craig: Oasis Shawn: ABC sorrendbe kezdjem a felsorolást? -Szerinted a sorozatgyilkosok megnemértett művészek? Sid:Nem, csak gyilkosok! Paul:A sorozatgyilkosok bénák! Jim:Mindenki ért valamihez... Corey:Kezdenek irritálni ezek a kérdések...a gyilkosok ölnek,a művészek alkotnak.Mit nem értesz ebből? És végül a kérdés az,hogy mi a kedvenc beszólásod,ezeket nem fordítom,csak íme: Joey:Suck the snot end off the tip of my prick. Jim:Go fuck a duck in a yellow truck." Ezek voltak a legérdekesebbek.

interjú # 1		2004.09.16. 14:07
Slipknot interjú - I. rész Az interjú két részben készült. Az egyik része a Slipknot bécsi koncertje előtt, még jóval az Iowa megjelenése előtt, a másik pedig az USA-ban a promóciós interjúkörút során. A kérdések alanya a mindkét esetben Corey Taylor énekes, aki maszk nélkül egy alacsony, jó kedélyű, húszas évei közepén-végén járó srác, míg a színpadon, a raszta maszk mögé rejtőzve, a halálhörgést dallamos énekkel váltogató, dühödt energiabomba, igazi, individualista rockvadállat. Míg a promóturnén kissé feszült, ráadásul maszkban nyilatkozik, addig Bécsben laza, nyugodt, maszk nélkül ül a magyar újságírók között, igencsak a humoránál van, és csak egy kis problémája akadt a körömlakkal... Ez érdekes, általában fekete körömlakk díszeleg a zenészek körmein, hogyhogy a tiéd kékben pompázik? Sikerült otthon hagynom a feketét, itt meg csak kéket tudtam szerezni…tényleg, valamelyikőtöknek nincs fekete körömlakkja?(Általános derültség) Azt hiszem, a tetoválásaidat még elég kevesen látták a rajongók és az újságírók közül. ( Corey bal alkarján DOGMA, a jobbon TRUTH tetoválás, mindegyik mellett egy hiányos öltözetű nőszemély.) Hát igen. Na elmondom: Az Igazság (Truth) szerint próbálok élni, a Dogma pedig mindaz a szarság, ami az utamban áll. Bármi dogmatikus rossz dolog, már csak azért is, mert kibúvókat, meghátrálást, menekülési útvonalakat kínál. Az igazság elől nem lehet menekülni, haver. Baszakodhatsz, amennyit akarsz, de menekülni nem tudsz. Sokszor érzem azt, hogy beragadtam a kettő közé, ezért vannak rajtam. Ismét Ross Robinsonnal dolgoztatok az új albumon. Mennyiben változott a lemez az elsőhöz képest… Kibaszott durva lett, haver. Jóval sötétebb és súlyosabb, mint az előző anyag. De azt tudnod kell, nem Ross Robinson keverte ezúttal az anyagot. Ő most csak producerkedett. A keverést Andy Wallace végezte. Ő a Slayertől a Reign In Bloodot követte el, ez egyből kurva jó ajánlólevél volt. Robinson egy nagyon nagy arc, kihozza belőlünk a maximumot. A hangzást már készen kapja, ezen nem kell agyalnia, viszont ő az, aki ezt maximálisan kihozza belőlünk, az érzelmekkel, a dühhel együtt, szabályosan beleloval minket. Producernek isten, a keverés azonban nem annyira az ő asztala. Az előző lemeznél kevés időnk volt, és nem is volt nagyon választásunk. Mondjuk az is egy kurva bikán szóló anyag lett, de most azt akartuk, minden maximálisan szólaljon meg, a blastbeat, a zaj, a gitárok tényleg szakítsák le a fejedet. Sokan azt mondják, az új lemez benyal majd a médiának, és a dalok nagy része inkább csak a Wait and Bleed mintájára készült slágergyűjtemény lesz… Hát kurvára tévednek. Sokkal súlyosabb, sötétebb, gonoszabb a lemez, mint az előző volt. Itt aztán tényleg kijön belőlünk minden: a black-deathes irányultságunk, a kibaszott dühünk, a minket ért megpróbáltatások. A szövegeimmel igazán mélyre mentem ezúttal, de erről nem igazán szeretnék beszélni. Rossal ezért is jó dolgozni, hiszen maximálisan a pártunkra állt, ránk hangolódott, nagy egyetértésben csináltuk ilyen durvára a lemezt. Persze egy csomó külső ember, a kiadótól is, megpróbált minket az MTV irányába tolni: gyerünk fiúk, csináljatok egy MTV-s slágert…Mi meg beintettünk: basszátok meg az MTV-t, ez egy kurva kemény album lesz, szarunk a popularitásra. Akkor mondtam is, ha túl durva a lemez, akkor maximum majd én veszek belőle hármat, leszarom a milliós eladásokat…Ami viszont nagyon lényeges, hogy az Iowa lemez elkészítése számomra az egyik legfontosabb és legjobb dolog egész eddigi életemben és nagyon büszke vagyok arra, hogy megcsinálhattam. Mondjuk, az eladások miatt nem kell aggódni, hiszen az előző lemez a Roadrunner legnagyobb eladott példányszámú megjelenése volt. Az Iowa pedig szintén szépen termel, több helyen, Angliában például a lista tetején nyitott… Na ja, már a nyári koncerteknél sejthető volt, hogy sokan ugranak majd az új lemezre. De igazából leszarom a példányszámot. Annak viszont örülök, hogy egyre többen érzik magukénak a mi dühünket, és egyre többen jönnek rá, hogy nem az MTV kínálta rockzene az igazi metál. Sok kritika érte a zenekart, egyrészt a szövegek miatt, másrészt csak egy újabb nu-metál hypenak tartják a bandát. Azt mondom, basszák meg. Eddig is nagyon sokan baszogattak minket, irigységből, prűdségből, vagy mert nincs jobb dolguk és az új lemez miatt még többen fognak. De elszarom őket, a véleményük szerencsére nem akadályoz minket semmiben. Az Iowán van is egy dal, a Disasterpiece, amelyben igen kedvesen kiosztom a minket kúrogatókat…Bizonyos perverz, blackmetálos dolgokat csinálnék velük, amelyhez köze van a torkukra vágott zsebnek, meg a farkamnak. A dalszerzői metódus változott a két album között? Ó, igen. Tudod, az előző lemezre már jó ideje készen voltak a dalok, amikor a stúdióba kerültünk végre, deformálódtak egy kicsit, de csak annyi munka volt velük, hogy na rajta: bu-bububu-bummm és kész! Ennél az új albumnál viszont az volt, hogy bementünk, és alkotni kellett újra, amit már egy ideje nem csináltunk. Leültünk, és számokat írtunk. Jött az a sok ötlet a semmiből: "Igen, ez az, ez jó, csináld kétszer, és itt rghhhhh" (üvölt). Olyan jó érzés, ha tudunk alkotni megint, főleg hogyha előtte két évig úton voltunk, és a szart is kivertük magunkból. Az alkotás az egyetlen dolog, ami tisztának maradt meg, az egyetlen dolog, amibe beleadhatod magad, és jól érzed magad tőle. Néha, amikor színpadra mész, fáj a tested, azt hiszed, nem bírod megcsinálni, de csak kimész, és adsz egy remek koncertet, és úgy érzed "ó istenem, nem is tudom, hogy a pokolban voltam rá képes!" De amikor ott vagy a pincében, kifacsarod magad, és a lelked minden egyes darabját belerakod, haver - az az utolsó igazi varázslat. Ez a döbbenetes ritmusszekció az elejétől fogva a zenekar része volt? Igen. Amikor még nem voltam a zenekarban, és a régi énekes nyomult, már akkor. 95-ben láttam őket egy Des Moines-i klubban, hihetetlen törzsi feeling volt. Az akkori énekes üvöltés közben szintén perkázott és a központ Joey volt, a dobos és mindannak, ami oldalról eljött, ő volt az abszolút középpontja. Azt gondoltam: "A picsába, itt voltam az elejétől kezdve!" Ez a brutális, hömpölygő, elátkozott feeling, majdnem olyan - noha nem akarom hozzájuk hasonlítani magunkat -, ahogy a Black Sabbath kezdte a saját dolgait, azt a lepusztult, lerohadt, betépett halálrockot. Nagyszerű volt a része lenni ennek. Emlékszem, ahogy néztem őket, és azt gondoltam magamban: "A picsába is, én ennek a zenekarnak leszek az énekese, nem lehet másképpen!"

interjú #2		2004.09.16. 14:04
Végül hogy kerültél a zenekarba? 1997-ben léptem be a zenekarba. Ültem a pornóboltomban... Ne röhögj, három és fél évig dolgoztam ott, de az egy másik történet... Szóval ott ültem hajnali háromkor, és besétál négy fickó a Slipknotból. Megörültem nekik, hej, mert sosem jártunk össze. Ugyanazon a színtéren voltunk, megjártunk mindenféle zenekart. Én a város második legjobb zenekarában voltam, Stone Sour volt a neve, melodikusabb volt, mint a Slipknot akkoriban. Voltak közös koncertjeink, igazi rivalizálás ment köztünk... Szóval ott ülök, valami dalszöveget írtam éppen. Beléptek, de még csak nem is jöttek oda hozzám, az ajtóból intettek, és nézelődni kezdtek a boltban, nézték a pornókínálatot, én meg csak ott ülök, és nem értem, mi a faszt csinálnak ezek. Mire ők: "Figyelj, azt akarjuk, hogy szállj be hozzánk! Egy új szintre akarunk lépni a zenekarral, és akárhogy is, de úgy gondoljuk te vagy a legjobb énekes a városban, szóval gyere és csináljuk!" Én meg: "Hadd gondolkozzam rajta... (hirtelen elordítja magát) IGEEN!! Ó ISTENEM, IGEN!!" Hát innen indult a dolog. Az első dal, amit együtt írtunk zenekarként, a Spit It Out volt, és azóta pörgünk. Az előző lemez már egy kidolgozott hagzásvilágú, profi zenekart mutatott. Hogy sikerült idáig eljutnotok? Amikor a Slipknot először előbújt, Des Moines-ben - az én zenekarom kívül - az összes többi banda kibaszott alternatív zenekar volt, akár jók, akár rosszak. Cipőbámulósak. Játszották az akusztikus "ezt szeretem, azt szeretem, nem találom a söröm" típusú szarukat, mi meg azt mondtuk (röhögve): "Menjetek már a picsába!" A Slipknot, főleg amikor én csatlakoztam, vissza akarta tenni a metált a színtérre. Miután elkezdtük csinálni, egy csomó metálzenekar kezdett előbújni, előjöttek a pincéből, és elkezdték nyomni a rockot. Jó érzés volt látni a hatásunkat, tudni, hogy mi voltunk az elsők, akik elég tökösek voltunk hozzá, hogy csináljuk. Próba szerencse alapon, a saját kárunkon tanulva próbáltuk elérni a célunkat, folyton toltuk előre a dolgot, folyton próbáltunk annyira brutálisak lenni, amennyire lehetséges, annyira őrültnek lenni, amennyire lehetséges, annyira kreatívnak lenni. A hangzásunk annyira eklektikus, de közben van egy nagyon jó metál mag benne a közepén, brutális, mint a halál, lefejeled tőle magad! Ez a lényege... Ami a hangzásunkat illeti, már rögtön azzal a hangzással kezdtünk. Ha a korai dolgainkat hallod, azok még őrültebbek. Van például a Bitchslap / Do Nothing című szám a Mate. Feed. Kill. Repeat-en, ami az a demó volt, amit a Slipknot még az eredeti énekesével csinált - az teljesen eszement cucc. Brutális grindcore death metáltól a diszkóig, mindenféle kurva bizarr dolog van benne, annyira cool. Ez ott volt a kezdettől, és csak nőtt azóta. Iowában születni ilyen agressziót vált ki az emberből? Ó, a francba (óriási nevetés). Na akkor elmondom a rövid verziót. Des Moines, Iowa megye második legnagyobb lélekszámú települése. De itt egy srácnak nincs sok esélye jól érezni magát. Vagy üldögél a földszinten a tévét bámulva, szarságokat barkácsol a garázsban, esetleg zenélget. És ahogy felnősz, rájössz, itt szar sincs. Felhúzod magad és a pornóbolttól a bowling-pályáig mindent felgyújtanál. Eldobod az agyad. Ez egy kisváros, sok emberrel. Mindenki ismer mindenkit, mindent tud mindenki mindenről. Kész dráma. A világ legszarabb helye. Amikor hazamegyek, bezárom az ajtót, lelakatolom a kocsit is, mert a szomszédok életveszélyesen hülye emberek. Ha Iowára gondolsz, a tehenek jutnak eszedbe meg a farmok, pedig van ott egy rakás elmebeteg, gonosz állat. És mi innen jöttünk. A maszkokat ti találjátok ki? Ez valami olyasmi volt, amit mindenki egyénenként talált ki. A Bohóc egyszer a maszkjában jött le a pincébe próbálni, és tulajdonképpen ez adta az ötletet a zenekarnak, hogy ebbe az irányba menjen. Mire én csatlakoztam, ez már stabilan a része volt a zenekar ideológiájának, és már nem volt mit tenni, de én nem is akartam rajta változtatni, azt gondoltam, rohadtul cool. Annyi érzelmet ölök az éneklésembe, hogy néha már fáj, és nem akarom, hogy ez látszódjon, szóval próbáltam úgy megcsinálni a maszkomat, hogy mentes legyen minden emberi érzelemtől, amennyire csak lehetséges. Nem akartam semmi emberi vonást, mert azt akartam, hogy az csak az éneklésben jöjjön elő. De én csak a sajátom maszkomról beszélhetek, nem tudom, a többiek miért csinálták a sajátjukat. Mindenki saját maga választotta a maszkja stílusát? Igen, mindenkinek megvolt az elképzelése, hogy mit akar csinálni, már kezdetben. És örökre hordani fogjátok? A vécén és az ágyban semmiképp. Na jó, megígérem, amíg a Slipknot működik, nem vesszük le. Nem lesz egy újabb maszkos zenekar maszk nélkül turnézik, a szponzor a Budweiser, mert tudjuk, hogy a Budweiser az igazi!(röhögőgörcsbe fullad az interjú) A maszkok persze változnak valamennyit, akárcsak az arckifejezéseink. Nem lehet mindig ugyanazzal színpadra lépni. Mi a véleményed az iskolai lövöldözésekről? Iszonyúan sajnálom a gyerekeket. Sok gyereknek szar az élete, én is ilyen gyerkőc voltam…De a média minden egyes esetben hajlamos a zenét és a filmeket hibáztatni. Pedig ahogy Chris Rock mondta: Magunkban kell keresni elsősorban a hibát, nem pedig rákenni egy jól látható, kiemelkedő és könnyen támadható médiumra. Érzel felelősséget a Slipknot pólós srácok irányában? Hogyne. Ők a mi srácaink. Magánemberként is próbálok segíteni rajtuk. Milyen inspiráció van a dalok mögött? Te vagy a fő szövegíró, ugye? Igen. Természetesen használom mások ötleteit is, de a szövegeknek kábé 98%-ával én állok elő. Joey és én csináltunk egy számot közösen az új lemezre, ő írta az első verzét és a refrén felét, én a többit, Heretic Anthem a címe. A Gently című számban - ami egy régebbi dalunk volt, de most újra felvettük - Shawn, a Bohóc írta a szöveget, nagyon ihletett dal. A többi szöveg mind az enyém... Nem akarok túl sokat elárulni róluk, nem szeretem megmagyarázni, miről szólnak a dalaink. A kölykök azt szűrik le ezekből a dalokból, amit éreznek belőle. Ha úgy éreznék, hogy rosszul vették le a dal mondanivalóját, még azt gondolhatnák, valamit baj van velük. Szeretem a szövegeimet nyitva hagyni az interpretációra. Én tudom, hogy miről szólnak a dalaim, és ez minden, amit tudnom kell. Európa hogy jön be? Nagyon! Az európaiak őrültek! Őrültebbek, mint a mieink. Idejövök az USA-ból, megszokva az ottani őrületet, erre itt mindenki őrültebb, persze a jó értelemben vett őrültségről van szó. Óriási show-kat csinálunk itt. Magyarországi koncertre gondoltatok már? Nagyon szeretnénk. Talán majd legközelebb, amikor erre járunk, megpróbáljuk. Ez a bécsi most csak egy pótelőadás, egy korábbi elmaradt koncert helyett, amit családi okok miatt kellett lemondanunk. De a következő alkalommal olyan helyekre is szeretnénk elmenni, mint Magyarország, esetleg Jugoszlávia vagy Lengyelország. Minden helyre szeretnék ellátogatni, amit még nem volt alkalmam látni. Szeretnék menni Dél-Amerikába is, még ott sem jártunk... Görögországba, Egyiptomba... A piramisok tövében játszani! Slipknot a kibaszott piramisoknál! Az emberek nem értenék, mi a fasz folyik! (röhög) Csak arra sétálnának, és... (selypítő idegenvezetőként kezd beszélni) "Ott látható a Nagy Piramis, az ott Szfinx... és az meg ott Corey, ahogy éppen lehányja magát!" Az tényleg gyönyörű látvány lenne, a Bohóc meg szart hajigálna az emberekre! Félelmetes lenne!

interjú #3		2004.09.16. 13:58
A maszk mögött rejtőző ember Corey Taylor (Slipknot) Corey Taylort, a Slipknot rettegett frontembere a Q magazin munkatársának bemutatta a lemezgyűjteményét.A beszélgetés már csak azért is érdekes, mert így sok mindent megtudhatunk a maszk mögött rejtőző emberről. - Mi volt az első lemez, amit megvettél? - "Somewhere In Time" az Iron Maidentől. Szerintem minden idők egyik legnagyobb albuma. Először egy barátomnál hallottam róla egy számot, és azonnal tudni akartam, mi az. A barátom mondta, hogy Iron Maiden. Később kiderült, hogy a "Powerslave" volt az a szám. Rögtön elmentem megvenni a lemezt, és mivel a barátomnak nem volt meg, elvittem hozzá, és ő is el volt ájulva tőle. - És mi volt az utolsó? - Tulajdonképpen egy régi lemez: "A Fal" a Pink Floydtól. Már régen nem hallgattam, és el is vesztettem valahol a régit. Épp egy lemezboltban osztottunk autogrammot, ahol aztán szétnéztem, megvettem és egész éjjel ezt hallgattam. Zseniális. Az egyik legjobb lemez. - Az album, amely valamiért megváltoztatta az életed? - Az első album, amire nagyon rákattantam, az tulajdonképpen a Mötley Crüe első lemeze volt, a "Too Fast For Love" (nevet). Hát az csúcs volt! Ránéztem a borítóra: hosszú hajú pasik, puha metál! Gondoltam: "Ezek hülyék!" - Melyik lemezt hallgattad (hallgatod) a leggyakrabban? - Jó kérdés. Valamiért mostanában sokat hallgatom az Anthrax "Among The Living" c. albumát. De van olyan album, amit nagy odafigyeléssel meghallgatok egyszer, aztán elrakom, és akkor veszem elő megint, amikor kedvem van hozzá. Ilyen a Mötley Crüe "Shot At The Devil" c. albuma. Nagyon nagy lemez, de nem tudom, túl gyakran hallgatni. - Kedvenc lemezborító? - Hmm! Talán a "Somewhere In Time", mert annyi részlet van rajta, hogy mindig felfedezek rajta valami újat. Főleg a benne levő kis füzetecskében. - A legrosszabb lemezborító? - Valószínűleg az Aerosmith "Done With Mirrors" borítója, mert gőzöm nincs, mit ábrázol. Az ember hiába nézi azokat a tükröket, nem tudja mi a francot akarnak velük. Hülyeség! - Melyik lemezt ajánlanád a legjobb barátodnak? - A "Master Of Puppets"-t a Metallicától. Tutira! A legjobb, főleg abból az időből! Minden barátomnak ezt adnám oda, aki bele szeretne kóstolni a keményebb zenébe. Akinek pedig nem elég kemény, annak a Slayer "Reign In Blood"-ját. - És mit ajánlanál az ellenségednek? - "Significant Other" a Limp Bizkittől. Szörnyű! - Melyiket használnád arra, hogy meghódíts valakit az ellenkező nem tagjai közül? - "Queens Of The Stone Age". Jó kis ritmusok és gitár van rajta. Csak föltenném, aztán lazítanék! (Nevet) - És azonos neműeknek? - (Undorodó arckifejezés) Remélem, soha nem kerülök ilyen helyzetbe. Valószínűleg a Cure "Disintegration"-jét, vagy mit tudom én! - Melyik albumon játszottál volna szívesen? - A Cramps "Stay Sick" c. albumán. Egy nagy hülyéskedés az egész. Jó lett volna a háttérben "úú-ááá"-zni meg ilyesmi. - Kedvenced a szüleid lemezgyűjteményéből? - Amikor kicsi voltam, anyámnak nagyon jó kislemezei voltak; jó kis Motown-ok; a 70-es évek funky muzsikája! A kedvenc dalom valószínűleg a "Car Wash. Nem tudom, ki írta, csak azt tudom, hogy benne van a 70-es évek hangulata! - Lemezgyűjteményed legcikisebb darabja? - Azt hiszem a Green Day gyűjtemény. Amikor az emberek megtudják, hogy négy Green Day lemezem is van, kiakadnak. Hát ez van, szeretem a dallamokat, nem tehetek róla! Vállalom bűnös szenvedélyemet. - Mit énekelsz a fürdőszobában? - Mostanában rengetek Police-t dudorászok a zuhany alatt. - Ha valaki azt kérné, hogy ajánlj neki egy albumot a 70-es évekből, mit mondanál? - Sok jó cucc jött ki abban az időszakban. A Kiss első lemeze, vagy a "Never Mind The Bollocks . Here Comes The Sex Pistols". Ezek nagy zenék voltak! - És a 80-as évekből? - "Too Fast For Love" vagy "666 Number Of Beast". - 90-es évek? - "In Utero" a Nirvánától. Kurt Cobain hatalmas dalszerző volt, és az hogy meghalt, még jelentősebbé teszi dalait. Ez az album egyébként mindenhogy csúcs, akár halott, akár nem. - Ha össze akarnád foglalni, miről szól a Slipknot, melyik dalotokból idéznél? - "Surfacing". Alapvetően mindent komolyan gondolunk, amit leírunk, de ennek a dalnak a refrénje a legfontosabb mantránk: "Raise your middle finger and sing along" ("Emeld a középső ujjad és énekelj velünk!") Erről van szó. - Mit szeretnél, milyen zene szóljon a temetéseden? - Valószínűleg az "In My Time Of Dying" a Led Zeppelintől vagy az "Edge Of The World" Sonia Dadától. Az "In My Time ." nagyon tuti lenne, a Sonia Dada pedig nagyon - nagyon szomorú. Amikor hallom, mindig behunyom a szemem, annyi jó és rossz emléket idéz. Ha választanom kell, akkor valószínűleg inkább az utóbbit választom.

Slipknot		2004.09.15. 21:06
1. Slipknot: Slipknot - Cikk (Roadrunner/Record Express) Én nem vagyok metalista... Néhány hónapja a Scream 3 filmzenelemezen meghallgattam a modern amerikai metálszíntér seregszemléjét, de a tucatnyi ifjú előadóból csak egyetlen egy akadt, amelyikben bármi egyéniséget láttam/hallottam: a Slipknot. A daluk hatásos volt, brutális, alig 2 és fél perces... és volt dallama, igazi, jól énekelt, emlékezetes dallama. Mármint a refrénben, mert a verze az sepulturás hörgés-zúzás volt dupla lábdobbal. Ez a Slipknot receptje, ez a kettősség. 2. "Brutális, mint a halál" - Slipknot - Cikk Az utóbbi két év legsikeresebb új metálzenekara, az Iowa állambeli Des Moines városából, "a semmi közepéből" való Slipknot : cím nélküli 1999-es album ukból mintegy hárommillió fogyott. Kilencen vannak (köztük három dobos, egy DJ és egy sampleres), 0-tól 8-ig számozzák magukat, testüket kezeslábas egyenruha, arcukat bizarr maszkok fedik a nyilvánosság elől, izgalmas dalszerkezeteikben a legdurvább indusztriál-death-metal váltakozik fülbemászóan dallamos refrénekkel, és még Roni Size is szereti a groove-jaikat. Június 2-i bécsi koncertjük előtt a zenekar frontembere nyilatkozott az est.hu-nak - maszk nélkül! 3. Slipknot: Vol. 3 (The Subliminal Verses) - Cikk (Roadrunner / Record Express) A nu metal néven emlegetett zenei szcéna egyik meglehetősen idegesítő sajátossága, hogy néhány kivételtől eltekintve a kezdetek óta képtelen volt igazán figyelemre méltó zenekarokat kitermelni. Az egyik üdítő kivétel az Iowa államból indult Slipknot, mely az 1999-es cím nélküli album és a 2001-es Iowa sikerei után változatos új lemezével is a színtér egyik legizgalmasabb képviselője maradt. 4. Slipknot: Iowa - Cikk (Roadrunner/Record Express) Az utóbbi két év legsikeresebb extrém metálzenekara, a horrormaszkok, kezeslábas egyenruhák és sorszámok mögé rejtőző kilenctagú Slipknot már a júniusi bécsi koncert idején kész volt Iowa című második albumával, élőben is elhangzott róla négy bivaly dal, és Corey Taylor énekes is mesélt a felvételek részleteiről az est.hu-nak adott interjú jában. Hosszas várakozás után most végre itt a lemez. Erősebb, mint az első album volt? Erősebb bizony! Az év metállemeze? Hát, nagy esélyes, az biztos. 5. Slipknot: Disasterpieces - Cikk 2002 Hossz: 99 perc Kiadó: Roadrunner/Record Express Hang: angol 5.1 A horrormaszkok, kezeslábas egyenruhák és sorszámok mögé rejtőző kilenctagú amerikai Slipknot a modern metál egyik legerősebb és leglátványosabb együttese - amint arról az est.hu-n is tanúskodik egy interjúval összekötött képes koncertbeszámoló. 6. 2001 legjobb albumai a sztárok szerint - Cikk Nemrégiben már közöltük a New Musical Express brit zenei szaklap által legjobbnak ítélt 2001-es nagylemezek és kislemezek listáit. A nagymúltú hetilap híres pop- és rockzenészeket is megkérdezett 2001-es kedvenceikről, többek között olyan előadókat, mint a Linkin Park, a Dandy Warhols, a Slipknot, a Backstreet Boys, a Gorillaz, Natalie Imbruglia vagy Nelly Furtado. 7. Kerrang-díjkiosztó: a nyertesek - Cikk A nagynevű metálmagazin, a Kerrang a hét elején Londonban tartotta az év legjobb produkcióit jutalmazó díjkiosztó estjét, amelyen a keményebb zenei vonulat sok neves képviselője vett részt. A legnagyobb elismerést, a legjobb együttesnek járó trófeát a horrormaszkos amerikai metálcsapat, a Slipknot vehette át, mely épp ezekben a napokban jelentette meg Iowa című második albumát. A nemrégiben az est.hu-nak is interjú t adó zenekar igen népszerű a Kerrangnál, ugyanis tavaly szintén a Slipknot nyerte ezt az díjat. 8. Aerodrome - Cikk Wiener Neustadt, június 10–11. A Pink Floyd, a U2 és a Rolling Stones kilencvenes évekbeli megakoncertjei után 2004-től ismét rockzenétől lesz hangos a bécsújhelyi reptér és környéke minden nyáron. A magyar határtól alig 30 kilométernyire zajló Aerodrome fesztivál első évadát a Red Hot Chili Peppers, a Pixies, a Metallica, a Korn és a Slipknot neve fémjelzi, többek között. 9. 2001 legjobb albumai zenészek és újságírók szerint - Cikk A 2001-es év legjobb lemezeit áttekintő összeállításához az est.hu Könnyű rovata magyar zenészek és újságírók véleményét is kikérte - az Animal Cannibalstól a Tankcsapdán át Yonderboi-ig, a pararadio.hu-tól a Metal Hammeren át a Magyar Taraj punklapig. Az alábbiakban az ő 2001-es listáik olvashatók, továbbá a vezető brit, amerikai, francia és német zenei szaklapok év végi összesítései, ráadásként pedig a New Musical Express által megkérdezett világsztárok kedvenc lemezeinek listája. 10. Wieseni fesztiválok - 2002 - Cikk július 5. - augusztus 31. Ahogy ezt már a korábbi években is megszokhattuk, a nyári hónapokban óriási sztárparádé zajlik a magyar határtól alig tíz kilométernyire fekvő Wiesenben. Morcheeba, Air, Garbage, Manu Chao, Gotan Project, Slipknot, Bush, Korn, Sum 41, Nickelback, Puddle Of Mudd - csak néhány név az idei burgenlandi kínálatból. 11. Vanilla Ice: visszatérés - Cikk Vanilla Ice, azaz polgári nevén Rob Van Winkle, akit a kilencvenes évek elején a Queentől nyúlt basszusmenetre épülő Ice Ice Baby című szám tett ismertté (a dalt tartlamazó pocsék albumból 7 millió példány kelt el annak idején !)... 12. Mudvayne: L(ive) D(osage) 50 - Live in Peoria - Cikk 2002 Hossz: 90 perc Kiadó: Sony Music Hang: angol 5.1 és sztereó Bizonyára sokak számára ismeretlenül cseng a zenekar neve. Nekik elöljáróban csak annyit, hogy az 1996-ban alakult, kétlemezes formáció a tavaly előtti évben a Slipknot turnéján vendégeskedett, sőt egy válogatáslemezen olyan nevek mellett szerepel, mint például az előbb említett maszkos fiúk, vagy a San Francisco-i örmény kolóniából származó System of a Down (a többit el tudjátok képzelni). 13. Wired-up - Cikk (Universal) Akárcsak a néhány hete bemutatott Teen Spirit válogatás, a Wired-up is menő rockslágereket gyűjt egybe, ám az utóbbi két évre és elsősorban amerikai előadókra koncentrál, főként a divatos nu metal színtérre. 14. MAHASZ Top 40, 2001/37. hét - Cikk sorszam 15. USA Top 20 (Billboard, 2001. szeptember 15.) - Cikk sorszam 16. Nagy-Britannia Top 20 (2001. szeptember 09.) - Cikk sorszam 17. Nagy-Britannia Top 20 (2001. szeptember 16.) - Cikk sorszam 18. USA Top 20 (Billboard, 2001. szeptember 22.) - Cikk sorszam 19. Új Cure-lemez és -turné - Cikk Örülhetnek a veterán angol dark zenekar rajongói: Robert Smith és társai ismét stúdióban dolgoznak, nyáron pedig újra koncertezni indulnak. 20. Nagy-Britannia Top20 (2004. május 30.) - Cikk sorszam